...és aztán felvillan a kés És eldördül a fegyver Pedig ez ugyanaz a város És ugyanaz a rendszer Belép egy ember és kialszik a fény Egyedül fekszem a világ közepén
Lehet, hogy belül van az állat És kívül csak az ember És biztos eljön az a perc mikor helyet cserél egyszer
Egyedül alszom a világ közepén Csak amit érzek az lehet enyém Ha eljön az a perc és elpusztul a világ Nem követem el ugyanazt a hibát
Szerintem én vagyok az álom Te pedig az élet Tudom, hogy szükséged van rám, De én nem akarlak téged.
Van aki tudja, hogy milyen a világ Van aki néz csak a kirakaton át Hogy mi az ami jó, s mi az amit szabad Mûködik a fék lenn a tudat alatt
Sohasem ismertem a titkot Soha nem tudtam, hogy ki lakik bennem De mikor kialszik a fény Elõjön valaki és megölel engem
Egyedül alszom a világ közepén Csak amit érzek az lehet enyém Ha eljön az a perc és elpusztul a világ Nem követem el ugyanazt a hibát.