Ázott köpenyét kölcsönadta rám az ég. Ronggyá nyûtt cipõm, amíg bírta, vitt feléd. Éjszakák sûrûjén vágtam át, A fényes izzó nap tüzét arcomon hordtam szét.
Gyöngyházszínû tengeren, Könnyû csónak szállt velem. Most újra, újra itt vagyok, Napot hoztam, csillagot.
Drágakõ vízbehullt, a mélyben elveszett. A bársony megfakult, ezüst tükröm megrepedt Szélvihar szórta szét a pénzemet. Kopott bádogpoharam végül koldus vette meg.
Minden kincsem odalett, Nem hozhattam mást neked. Napot hoztam, csillagot, Nézd a két kezem, nézd csak, hogy ragyog.